nappali pávaszem

Vasárnap úgynevezett szemjóga-tanfolyamon vettem részt az ASRAM Jóga- és Meditációs Központban. 9-2-ig, 7500 Ft. Az oktató mézesmázos óvónéni-stílusát most ugorjuk át, bár az öt óra valószínűleg közel járt a maradandó intelligenciahányados-sérülés nélkül végigülhető idő felső határához. Elsősorban a szem körüli presszúra-pontok (nem tudom, van-e erre magyar szó) érdekeltek, és ez valóban figyelemreméltó. A másik igazán érdekes néhány nézés-gyakorlat: az egyikkel kb. 20%-kal élesebben láttam messzire!

A cím a Virágot Algernonnak című könyv nyomán, talán ha egyszer kedvem lesz, megkeresem, hogyan fordították.

Elhussant egy hónap. Nem csináltam semmi különöset. Hagytam ülepedni az egészet, más dolgok kerültek előtérbe. Mindössze annyi történt, hogy -- főleg az első időszakban -- naponta egy kissé többet kezeltem a szememet energiával, és hordogattam valamicskét a légy-szemüveget. Meg napoztattam is a szememet, szép volt, csak olyan sokat nem sütött mostanában a Nap. Mindazonáltal a szemem kissé megnyugodott, kevésbé fáradt.

Rögtön az első néhány napban volt egy elég jelentős felfedezésem: nem fókuszálok. Nem nézem meg igazán a dolgokat, csak úgy simítom a szememmel a látványt, egy kicsit ködösre hagyva a részleteket. Mintha egy kis fáradtságba telne úgy igazán megnézni valamit. Sőt félelemnek is felfoghatjuk a dolgot -- nem akarok annyira tisztán szembenézni a világ rút jelenségeivel. Itt Pesten az elhanyagoltsággal, a kosszal,  a rángatódzó emberek elzárkózó szemével, a bárgyú és aljas reklámtömeggel stb. A kedves, harmonikus, növényekkel, akváriumokkal, keleti szőttesekkel, szobrokkal, és egyéb szép tárgyakkal berendezett oázisokban, ahol a közeli barátaimmal lakunk és ahol a legtöbb időt töltöm, viszont rövid a látóhatár. Szép és perspektivikus hely csak a természet.

Miért írom ezt

Régebben foglalkoztam lelki terápiával, és azt hiszem, bizonyos részeit jól csináltam. A "szakma" "professzionális" művelőinek többségéhez képest mindenképpen.  Aztán abbahagytam, több okból is. A személyes valószínűleg az, hogy többé-kevésbé meggyógyultam, és már nem volt szükségem arra, hogy mások segítésén keresztül visszataláljak a normalitáshoz magamban. Ezenkívül valahogy úgy gondoltam: javítgatás helyett érdekesebb lelkesítő, vidám, pozitív dolgokkal foglalkozni, ugyanis ezeken keresztül éppúgy fejlődünk, és egy csomó bajunk eltűnik, mint amikor a gondokra összpontosítunk. Betegnek lenni teljes állás, körülbelül ugyanannyi energiabefektetés, mint egészségesnek, és, noha időnként lehet szép szomorú verseket írni, az erő meg a repülés azért  egy kicsit izgalmasabb. Meg eleget  is doktorkodtam már, ráadásul többnyire ingyen, a közösségnek leróttam a szolgálatot. És mindennek a tetejében nem is voltam olyan biztos a világnézetemben, mint azelőtt.

Más irányokba fordultam hát. Úgy vettem észre, az egyetlen, ami igazán képes hatni az emberekre, a példa. Időnként próbálok szerintem normálisabb élet-mintákat mutatni a fajtársaimnak, részben erre szolgál a "rendes" világnaplóm. (Ha akarsz, találhatsz benne feltűnési viszketegséget, magányt, meg mindenféle egyéb motivációt is, de ettől még az első része igaz marad.)

Mindeközben néha-néha szembetalálkozom azzal a sok rémséggel, amit elismert szakemberek terápia címszó alatt művelnek, és egy kicsit lelkiismeret-furdalásom támad, mert mi ennél azért jóval többet tudunk.

Úgyhogy ez most egy önterápia-bemutató. Nem írom le explicit módon az alapokat, a lépéseket, de úgy egészében követheted, miképpen állok neki egy igen nyilvánvalóan testi tünet elmulasztásának.  Egy elég kiforrott megközelítést fogok előadni, bízva abban, hogy tudattalan bölcsességeddel kiszűröd a számodra alkalmazható elemeket, amelyeket aztán a neked megfelelő módon vetsz be a saját céljaidra. Sokminden előkerül itt: előfeltevések, az, hogy mit tartunk lehetségesnek a világban, nyelvi minták, a testünk és a gondolataink kapcsolata, összetett problémák céltudatos felgöngyölítése, tisztelet a lényünk minden szintjének, önmagunk ismerete, a világgal való kapcsolatunk, mindez egy halom tapasztalattal, a realitás talaján állva.

Nem tudom, hogy az eredményt tekintve "sikerülni" fog-e; az biztos, hogy én tanulok belőle. Remélem te is; elsősorban ezért írom. Dőlj hátra, élvezd, vedd ki belőle, ami neked jó. Semmi sem kötelező, és mindent átalakíthatsz. Érezd otthon magad az űrhajó-fülkében, jó utazást!

Hogy kezdődött ez az egész

Már napok, hetek óta vissza-visszatért a gondolat, hogy komolyabban csináljak valamit a szememmel, és ismét tisztán lássak. Hát egyszercsak, amint a Körúton slattyogok, eme nevezetes szerv, agyunk előretolt helyőrsége megáll a kirakatban egy  sárga  könyvön. A címére nem emlékszem, de egyértelműen látásjavítással foglalkozott. Bemegyek: Ezt és ezt a könyvet láttam a kirakatban. Igen, ott van. Hol? Ott. Közelebb megyek. Hol? Ott. Nem látom. Végül a kezembe adják. Ja igen, köszönöm.

a szerző neve Leo Angart, rápillantok a képére: hát én ezt a krapekot ismerem! Kaliforniában jártunk együtt modellezés-tanfolyamra, ő már akkor is látásjavítást tanított, meg is van a jegyzete. Úgy látszik, azóta könyvet írt belőle, sőt le is fordították. Na, nekem egyelőre jó lesz a tízéves változat is.

Tetszett a körülmények ilyenfajta konstellációja, akár egy csillag-együttállás.

Kezdeti állapotfelmérés

Este előszedtem a jegyzetet, mely néhány kérdéssel indul. Íme a tudattalanból különösebb gondolkodás nélkül előbukkanó válaszok:

1) A pillanatnyi állapot (2009. január 14-én)

A jobb szememmel nem tudok jól közelre fókuszálni.
A bal szememmel távolra igen homályosan látok.
Fordítva is igaz, csak enyhébben.

2) Mi lehet a jelenlegi helyzet oka?

a) messzire nem látás
félelem a dolgok következményeitől
stressz, fáradtság
a jelenre akarok koncentrálni
nem akarok valamire emlékezni

b) közelre nem látás
általános rugalmatlanodás (legyen akár biológiai, akár kulturális)
tágabb látókörűség
nem nézem meg a részleteket (sietek)

c) mindkettő
nincs meg az életem "fókusza"

Két "üres" kérdés következik az űrlapon -- ezt úgy vettem, hogy ide ki-ki a saját magának  érvényes dolgot írja. A következők jutottak eszembe:

3) Hogyan cselezhetem ki a társadalmi / biológiai / egyéni korlátokat?

rugalmasság; jóga, a szem különös mozgatása, gyorsabb reakciók
EMDR - megfelelően alkalmazva
egyek valamit, ami jó a szemnek
többet nézni a látóhatárt
elvárások nélkül
olyanoknak beszélek róla, akik megerősítenek
irodalmi példák keresése (a megmaradó jó látásra)
megkérek nőket, hogy húzzák ki a lerakódott fáradtságot a finom ujjukkal
mágikus rituálé
tudattalan folyamatosság -- amulettviselés
nyitott utat hagyok új lehetőségeknek
jó szemű modellek
úgy csináljam, mint a stoppolást (élvezettel, könnyeden, leleményesen, tapasztalattal)
rácsos szemüveg kipróbálása
képernyő-, sőt olvasás-mentes napok a városban is

4) Mit tegyek a félelemmel?

fogadjam el
engedjem el
módosult tudatállapotban koncentráljak rá, és hagyjam változni
megváltozott identitást erősítő cselekedeteket végezzek

5) A pontosabb cél

nagyobb tisztaság a képekben
pihent legyen a szemem
kipróbáljak új dolgokat
finomodjon a belső észlelésem
szebbnek lássam a világot
élvezzem a folyamatot

Most le kéne fordítani a fentieket -- hát az több oldal lenne, lusta vagyok hozzá.  Majd a tudattalan bölcsességed működésbe lép, ahogy a pontokat nézegeted... A lényeg, hogy hozzánk illő, számunkra megtehető módon álljunk a változásnak, és cselekvéseink az élet lehetőleg minél több, a témára vonatkozó oldalára kiterjedjenek. Fontos az is, hogy nem valami kőbe vésett szabályokat alakítunk ki, csak elkezdünk gondolkodni az ügyről, kapcsolatba kerülni a mélyebb részeinkkel és kipróbálni dolgokat. Nem lesz mindenre szükség, egyes pontok változni fognak, és menetközben eszünkbe jutnak újak is. Ugyanakkor ez a kezdeti körbejárás igen jó kiindulópontot ad, és -- önmagunkat emlékeztetendő -- időnként hasznos lesz ránézni a folyamat közben is.

Még megjegyezném, hogy semmi célt, napi ráfordított időt,  időkeretet nem tűztem ki, mert  engem történetesen ezek nem motiválnak. Más teljesen másképp működik, és határidő,  konkrét visszajelzési pontok meg ilyesmi nélkül el sem indul. Ez teljesen jó -- mindig magadnak működő rendszert kell kitalálnod.

Ezzel, mint ki jól végezte dolgát, nyugovóra tértem. Az éjszaka közepén felébredtem, és egy idő múlva nyilvánvalóvá vált, hogy már nem is fogok visszaaludni. Rájöttem, hogy nem valamikor, hanem bizony most és itt el kell kezdenem a szemgyógyítási folyamatot. Elkezdtem pránanadí /reiki 1-essel kezelni a szememet.